Anyák a hideg a betonon: cikksorozat a szülés utáni mentális egészségről
Mi történik az anyákkal a szülés utáni időszakban? Három cikkben vizsgáltam az állami ellátás hiányait, az egyetlen, hazai baba-mama programot és a civil anyacsoportok szerepét – kérdőíves adatokkal alátámasztva.
Mi történik az anyákkal a szülés utáni időszakban?
Három cikkben vizsgáltam az állami ellátás hiányait, az egyetlen hazai baba–mama együttkezelő program működését és a civil anyacsoportok szerepét, kérdőíves adatokkal alátámasztva. A sorozat egy határokon átívelő újságírói együttműködésben készült: Carlotta Dottóval, Marta Abbával és Corina Petridivel tavasszal sikeresen pályáztunk a Journalismfund Europe-nál.
Miról szólt a projekt?
A várandósság és a szülés az elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban jelenik meg a közbeszédben. A gyermekágyas hónapok, különösen az első év viszont jellemzően láthatatlan marad. Mintha ebben az időszakban nem lenne semmi látnivaló.
A vizsgálatunk arra jutott, hogy ez a figyelemhiány elsősorban ellátási hiányosságokban jelenik meg, és súlyos szenvedést okoz. Sok anya egyedül marad a magányával, szorongásával vagy ennél súlyosabb pszichés kihívásokkal. Ez nemcsak az anyát, hanem a gyerékét is veszélyeztetheti, és tágabban az egész családi rendszer is sérülhet.
A témához tartozó összes cikkünk itt érhető el:
Meer lezen
Mit mutatott a kérdőív?
A kutatás fontos eleme volt egy online kérdőív, amelynek lokális változatait augusztus–szeptemberben osztottuk meg. A magyar verziót 325-en töltötték ki. A kérdőív nem volt reprezentatív, és mi készítettük, ugyanakkor crowdsourcing módszertanban jártas újságírók és mentálhigiénés szakemberek visszajelzéseit is beépítettük.
Az eredményeket ezért érdemesnek tartom megosztani, és más kutatások kiindulópontjaként is használhatók lehetnek.
A kérdőív eredményei:
Két adatot emelek ki. Az anyák 54 százalékánál merült fel a terhesség alatt vagy a szülés után, hogy mentális egészséggel foglalkozó szakemberhez forduljon, de közülük 60 százalék végül különböző akadályok miatt nem jutott el segítséghez.
A „kérdezett-e egészségügyi szakember az érzelmi állapotodról a szülés utáni időszakban?” kérdésre az anyák 56 százaléka válaszolta azt, hogy nem. Nyolc százalék nem emlékezett, és mindössze 36 százalék mondott igent.
Állami segítségtől a civilekig - hogyan működik a rendszer?
A kérdőív eredményeit is felhasználva három cikkem jelent meg a magyar helyzetről a hvg.hu-n. Emellett angol nyelven közösen is publikáltunk egy cikket a Solomon oknyomozó portálon.
Az európai kitekintés itt olvasható:
Collective
A cikkeim megjelenésükkor fizetőfal mögé kerültek, ez azonban mára megszűnt. Mindegyik teljes terjedelmében szabadon olvasható és megosztható.
Szó szerint falat bontottak a gyermekosztály és a pszichiátria között
Az első cikk egy hosszabb interjú Kurimay Tamás pszichiáter professzorral, a Szent János Kórház Együtt Baba–Mama–Papa programjának szakmai vezetőjével.
A beszélgetés a perinatális időszakban előforduló pszichés betegségekről szólt, köztük a szülés utáni depresszióról, pszichózisról és a szülés utáni poszttraumás stresszről. Szóba kerültek a hormonális változások hatására felerősödő, korábban rejtve maradt pszichés problémák is.
A több mint húsz éve működő program regionálisan is egyedülálló. Magyarországon jelenleg ez az egyetlen olyan intézmény, ahol az anyák a kezelés ideje alatt együtt maradhatnak a babájukkal.
A stigmatizálás csökkentése tudatos része a működésüknek. Nem véletlen, hogy nem pszichiátriaként, hanem Budai Családközpontú Lelki Egészség Centrumként működnek. A beszélgetés során az apai depresszió is szóba került, amelyet a szakirodalom szintén számon tart.
A cikk itt olvasható:
Imre-Kandó Eszter
Mit csinál az állami ellátás?
A második cikk az intézményi segítségnyújtást vizsgálta. Több édesanyával beszéltem, köztük Adéllal is, akinek nevét kérésére megváltoztattam. Visszajelzése szerint sokat segített számára, hogy egyes szám harmadik személyben olvashatott önmagáról, mert ez megkönnyítette az önmagával való együttérzést.
A cikk bemutatja az online kérdőív idevonatkozó eredményeit, a védőnői rendszer túlterheltségét, valamint azt, hogy megfelelő szakmai támogatás hiányában mennyire nehéz időben felismerni a szülés utáni depressziót vagy a poszttraumás stresszt. Magyarországon legalább három–négy baba–mama egységre lenne szükség.
A cikk itt olvasható:
Imre-Kandó Eszter
Hol lépnek be a civilek? Az anyacsoportok ereje
A harmadik cikkemben azt mutattam be, hogy a professzionálisan működő anyacsoportok nemcsak a prevencióban és a továbbirányításban segítenek, hanem abban is, hogy az anyák elkerüljék a súlyosabb pszichés zuhanást. Két szervezet munkáját hoztam jó példaként: az EMMA Egyesület idén tízéves ingyenes segélyvonalát és a Mamakör Alapítvány csoportjait.
A cikk bemutatja, milyen problémákra reagálnak ezek a szervezetek, kiket érnek el, és kik maradnak még így is ellátatlanul. Szó esik arról is, miért fontos, hogy az anyacsoportokat képzett szakemberek vezessék, és milyen kutatások támasztják alá a működésük hasznosságát. A kérdőív válaszai alapján az is látszik, mire lenne valóban szükségük az anyáknak.
A cikk itt olvasható:
Imre-Kandó Eszter
Merre tovább?
Anyákkal a szülés előtt, alatt és után számos szakmailag erős szervezet foglalkozik Magyarországon, többségük civil formában, állami támogatás nélkül. A védőnők között is sok a lelkiismeretes szakember, de az idő- és erőforráshiány gyakran korlátot jelent.
A témát a jövőben újabb szempontokból szeretném tovább mélyíteni. Ha tudsz olyan problémáról, módszerről vagy megoldásról, amely szerinted kevés figyelmet kap, de fontos lenne láthatóvá tenni, kérlek, írj nekem: hello@megoldokk.hu
Nyitókép: Hollie Santos / Unsplash
